Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lépteink

2011.07.11

Lépteink koppannak,
utakat koptatnak,
éltünk szűk irtásán
szorgosan baktatnak.

Van, hogy szinte szállnak,
alig érnek talajt,
máskor elbotolnak
mindenben mi kihajt.

Mocsokban és sárban,
piszokban gázolnak,
nem jelent akadályt,
amit ott láthatnak.

A szennyből kimászva
tisztára mosódnak,
folytatják az utat
melyről elindultak.

Idő, az egyre jár,
fáradnak a léptek,
lassacskán, csosszanva,
tovább alig érnek.

Pihenni vágynak már,
várják az út végét.
stafétát átadni,
s meglelni a békét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.